A zenepedagógia út a remekművekhez

“A zenepedagógia: út a remekművekhez. … A remekművekkel való találkozásnak a gyermeket végül is megilletődötté, összeszedettebbé, alázatosabbá, a valóság iránt tiszteletteljesebbé kell tennie. Nem a zenei programmal, nem a “hangulattal”, hanem egyszerűen azzal, hogy igazi értelemben zene.”
– Kodály Zoltán

Dereguláció, emberléptékűség, sokrétűség

“A kérdés nyilván nem az, hogy képes-e a pedagógus szeretni a diákjait, hanem az, hogy milyen intézményes feltételek tudják ezt elősegíteni. Címszavakban: dereguláció, emberléptékűség, sokrétű tevékenységek … jelenleg alig van lehetőség választásra, önkifejezésre, együttműködésre: egyáltalán a dolgok alakítására.”
– Knausz Imre

Gyermeki érdeklődés

“A táguló gyermeki érdeklődést kell vezérlő motívummá tenni a nevelésben, nem pedig az elvont tantervet, az öncélú fegyelmezést, az iskolai teljesítmény követelését. Ha a gyermeki érdeklődés megtalálja a maga tárgyát, akkor a nevelés természetes és kreatív folyamattá válik.”
– Buda Béla

Kapcsolat: figyelem és átlátszóság

“A pedagógiai viszony két dolgot jelent. Egyrészt aktív figyelmet és érdeklődést a másik iránt. Lehetőséget, hogy megnyilvánuljon és a megnyilvánulásaira konstruktív, azaz az ő szempontjait megértő visszajelzéseket kapjon. Másrészt ennek ellenpontjaként azt, hogy a nevelő is feltárja magát, azaz megmutatja, hogy milyen ember.”
– Knausz Imre

Felelős lettél

– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért… – Felelős vagyok a rózsámért – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Antoine de Saint-Exupéry

A nevelés emberek közötti viszony

“A nevelés… nem tevékenység, hanem emberek közötti viszony. Pedagógiai viszonyról – vagy filozofikusabban fogalmazva: pedagógiai tételezésmódról – akkor beszélhetünk, ha úgy tekintünk a másik emberre, mint személyiségre, azaz nem pusztán mint egy vagy több meghatározott szerep hordozójára, hanem mint egész és egyedi emberre.”
– Knausz Imre